Tanulásszervező programok

A kurzus alatt két ilyen programot ismertem meg, az Edu2.0 felületet és a Wikispacest. Ebben a bejegyzésben a tapasztalataimról szeretnék írni.

Edu2.0
Ezt a rendszert ismerem jobban, mert egész félévben ezt használtuk a kurzus menedzselésére. Ugyanakkor én itt csak a diák ,,nézőpontját" ismerem, szóval arról tudok nyilatkozni, milyen volt felhasználóként alkalmazni.
A felület kinézetre átlátható, nekem a dizájnja is nagyon tetszik. Létrehozhatók tankörök és csoportok (nem tudom, a kettő miben különbözik, talán a tankörön belül lehet több csoport, bár nekünk nem volt), ezen belül regisztrálható minden megtartott óra. Ami viszont szerintem ennél is hasznosabb, a fájlok egy helyre való feltöltése, például egy órához vagy egy projekthez kapcsolódóan - ez sokkal jobb, mint az e-mailekből összevadászni a korábban megkapott dolgokat. (Elvileg a Neptun Meet Street is ezen az elven működik, vagyis inkább nem működik...)
A számomra másik leghasznosabbnak tűnő dolog a jelenlét regisztrálása. Ez azért jó, mert a diák is látja a saját profilján a statisztikáit, így nem a tanárt kell zaklatnia az erre vonatkozó kérdésekkel.

Wikispaces
Ennek az alkalmazásnak megismertem az oktatói és a tanulói profilját is, de ezt csak egy óra keretén belül, így hosszútávú használati tapasztalataim nincsenek.
Ahogy láttam, itt Wikiket lehet létrehozni, ide gyűjti a tanár a nebulókat. Itt elsősorban az üzenetváltáson, valamint a projektközpontúságon van a hangsúly. Az üzenetváltás közvetlenebb, facebookhoz hasonló, kommentformában is működik, ezért a tanulók egymás közt is egyszerűbben kommunikálhatnak (ezt nem láttam az Edu2.0-ban, vagy csak mi nem használtuk ki). A projektek és a csoportalkotás hasznosnak tűnik szintén; az események menüpontja viszont szerintem kicsit kilóg a sorból. Talán akkor jöhet jól, ha a Facebookot el akarjuk kerülni a kapcsolattartás szempontjából (amit meg is értek, mégis ki akarja bejelölni a tanárát?), ilyenkor ez jól helyettesítheti.
A hátránya, hogy angolul működik. Az Edu2.0 tud magyarul.

Ezek a tanulásszervező programok egy helyen egyesítenek minden olyan fontos funkciót, ami az iskolai regisztrációhoz szükséges, és magunktól ezer másik alkalmazást használnánk rájuk: üzenetváltás, naptár, fájltárolás, event-menedzselés... Én nagyon hasznosnak tartom őket, ugyanis nagyon megkönnyíti az iskolán kívüli kommunikációt a diákokkal.
Nyilván kellenek a használatához bizonyos feltételek: minden diáknak legyen internet-hozzáférése, hogy viszonylag gyakran fel tudjon nézni a honlapra. Ha ezek megvannak, akkor a következőkre használnám: házi feladatok kiadására (még akkor is, ha papír alapon kell elkészíteni), szorgalmi feladatok és projektmunkák kiadására és felügyeletére, sokkal közvetlenebb és gyorsabb kapcsolattartásra, valamint szerintem nagyon hasznos a jelenlét regisztrálására is. Mióta kihaltak a papíralapú naplók, talán egyszerűbb ebben vezetni a részvételeket, majd innen átvezetni az e-napló felületére.
Aztán egyszer, ki tudja, az e-naplók is elérnek egy ilyen profi és felhasználóbarát szintet.

A mikrotanításom

Mi volt ez?
A félévben egy húszperces mikrotanítást kellett tartanom a saját csoportomnak, szabadon választott tananyagból, de egy meghatározott IKT-s eszköz bevonásával. Az egyetemista csoportból húsz percre tizedikes töriórán ülő osztály lett, akiknek egy könnyed művészettörténeti órát tartottam.

A felkészülés

A legnehezebben túlvoltam azzal, hogy majdnem időben elkezdtem készülni a feladatra, ebben sokat segített, hogy 4 nappal a tanítás előtt le kellett adni egy nagyon részletes óratervet. 
Elkövettem azt a hibát, hogy túl sok időt eltöltöttem valamilyen számítógépes skandináv keresztrejtvény-alkotó programot vadászva. Mondanom sem kell, hogy a célomnak megfelelőt nem találtam, viszont elment vele pár óra (annyira, hogy amikor végül kézzel rajzoltam meg a feladatlapot, azzal gyorsabban megvoltam...)
Ezen kívül még jobban készülhettem volna a DST elméleti hátteréből is, mert finoman szólva homályos volt néhány dolog, kérdezni meg minek.
Viszont örülök neki, hogy sikerült előtte otthon elpróbálnom, így az órám legnagyobb hibájára azonnal rájöttem. Túl rövid.

A tanítás
Nagyon izgultam az óra előtt, hogy tetszeni fog-e nekik a téma, a videó, minden eszembe jut-e, amit akarok mondani, hányan lesznek...
Végül tényleg túl rövid lett a mikrotanítás, inkább nanotanításnak nevezném, mert 10 perc alatt lezavartam. DE ez egyáltalán nem zavart, ugyanis a csoport annyira lelkes és együttműködő volt, amit egyáltalán nem vártam volna. Tényleg attól tartottam, hogy ha pl. a fizikusok meglátják a ,,reneszánsz" szót, elkezdenek fanyalogni. Óriási pacsi mindenkinek és köszönöm, mert miattatok éreztem jól magam! Én meg felülvizsgálom a sztereotípiáim.
A kiállásommal úgy érzem, nem volt baj, de ezzel nem is szokott problémám lenni, ezen a téren elégedett voltam magammal.

Szóval erre figyelek legközelebb
 - időbeosztás
 - elpróbálás
 - rugalmasság a tervezés során
 - magabiztosság (és nem csak a tettetése)


Mérés, értékelés IKT-eszközökkel: Socrative

A Socrative és a Redmenta olyan alkalmazások, amelyek több funkcióra is alkalmasak: egyrészt a diák válaszol a tanárnak, a tanár tudja mérni és összegezni a csoport teljesítményét, valamint értékelni a teljesítményt.
Mivel én nem voltam ott az ezzel foglalkozó órán, a Kilépőkártyámat (Exit Card) csak a Socrative-val kapcsolatos tapasztalataimból írom meg.

1. Kapcsolódó érzés - Hatékonyság. Az alkalmazás felülete nagyon letisztult, nagyon profinak néz ki, de egyáltalán nem bonyolult. Egyszerű a tesztkészítés, a belépés, nagyon látványos a ,,versenyzős" applikáció.

2. Kapcsolódó kérdés - Mikor lesz már magyarul?
 Na jó, ezen kívül: Vajon mennyire gyakran használnám? 
Minden ismétlésre, vagy csak a tanulás folyamatában néha, érdekességképpen?

3. Személyes észrevétel - Egyrészt: nagyon tetszik, hogy közvetlen kapcsolat van a tanár és diák között, egyszerre vannak a rendszerben és küldhetik egymásnak a feladatokat-válaszokat;
Másrészt: Zseniális dolognak tartom a Kilépőkártyát, és simán alkalmaznám akár minden fontosabb óra végén, papírcetliken. Egyrészt nagyon fontos visszajelzés a tanárnak, hogy mit csinálhatna jobban, másrészt gondolatébresztő a diáknak és szintén visszajelzés önmagának. 
Mindig nagyon-nagyon becsülöm, amikor egy tanár visszajelzést kér.

Digitális történetmesélés

Digitális történetmesélés, Digital Storytelling, DST. Egy Amerikából elterjedt módszer, ami történetek elmesélését, megélését, dramatizálását és terjesztését segíti, egyfajta önkifejezési mód. Lehet akármilyen sztori - gyerekkori élmény, utazási tapasztalat vagy megosztandó tudás, ha az ember úgy érzi, ezt egy pár perces videóban elmondhatja.
   Az oktatásban adja magát a történelemtanításban való alkalmazása, hiszen a történelemben rengeteg emberi sorsot és epizódot ismerünk meg. Elsősorban projektmunkaként tartom hasznosnak, a diákoknak feladatként kiadva - akár családi történetet, akár egy történelmi szereplő életét beleéléssel megjeleníteni. Ugyanakkor használható az irodalomtanításban is, talán ugyanilyen projektközpontúan, például a kötelező író-költőéletrajzok közelebb hozását segítheti.
  A kurzuson tartott mikrotanításom témája a DST volt. Az órán egy általam készített videót nézettem meg a ,,diákokkal", amihez egy előre kiadott feladat kapcsolódott. A téma az itáliai reneszánsz; a történeti pontosságra (ki élt kivel egy időben és egy városban) most nem törekedtem maximálisan, inkább minden művészeti területről akartam alkotót hozni, illetve a legismertebb neveket és műveket szerettem volna megismertetni és megjegyeztetni. Az elbeszélőnk egy valós személy, Lucrezia de' Medici, Lorenzo ,,Il Magnifico" Medici lánya.

A videóm itt tekinthető meg:

A videómra pozitív kritikákat kaptam a többiekről, bár szerintem még bőven van mit dolgozni rajta (pl. szöveg és zene párhuzamos bevágása...), illetve rémesen motyogok. Egyetértek Erikával, beszédtechnikát a tanárképzésbe...
  A WeVideo szoftvert használtam, ami nagyon egyszerű, de korlátoz is: maximum 5 percet használhatsz (a videóidhoz összesen), illetve van egy borzasztó logója, ami a képernyő jobb felét eltakarja. Ezt persze csak azután realizáltam, hogy így marad, miután elkészítettem a videót.
Szóval nem rossz, de ha legközelebb videóvágásra adom a fejemet, barátságot kötök a Windows Movie Makerrel.

A DST-ről több infó itt

Önnek üzenete érkezett! Avagy: Quizlet


Quizlet-online app szókártyákkal,töriből ált. évszámokat tanulok vele vizsgákra. 1szerű,ingyenes,+osztható, másét is használhatom és kikérdez.Csak guglizd be!




Kép innen

Okostábla-programok és a SMART Notebook alkalmazás

Megismerkedtünk a SMART Notebook programmal, amely egy okostáblára készített alkalmazás. Életemben körülbelül háromszor voltam okostábla közelében, szóval erről bőven van mit tanulni.
Készítettem egy mini-tananyagot Széchenyiről.
Olvassátok, oldjátok, élvezzétek! Itt a link:


Ez pedig egy kis hint az egyik feladathoz:

Széchenyi és Crescence az esküvőjükön

Kép forrása: innen

Időszalag-alkalmazások

A Tour Builder térkép segítségével szemlélteti a tananyagot, de ha valamit kronologikusan akarunk bemutatni, fordulhatunk az időszalag-alkalmazásokhoz. A Timetoaston digitális idővonalat lehet alkotni dátummal, leírással, képpel, linkekkel ellátva.
   Történelemtanítás- és tanulás során egyértelműen nagyon hasznos egy ilyen. Én háziként a Napóleon-kor háborúit szemléltettem. Az eredményt beillesztem ide:


  Egyébként bár egyértelműnek tűnik a történelemtanítás során való használata, szerintem az irodalomtörténet, illetve szerzők élettörténetének szemléltetéséhez legalább ilyen hasznos.
    A Timetoast használata során meglepett, hogy ugyanolyan elven működik, mint a Prezi: ingyenes profilért cserébe nyilvános időszalagokat készíthetünk, de legalább a produktumok száma nincs limitálva, mint a Mindmeisternél.
    Amit megtudtam, hogy egyáltalán ilyen alkalmazás létezik. Én nagyon sok idővonalat készítettem már papíron tollal, középiskola óta minden dolgozathoz és vizsgához, de örülök, hogy egy olyat is tudok készíteni, amit meg tudok osztani másokkal, illetve a diákokkal. Biztosan ki fogom próbálni a következő vizsgámnál.
   Zavart, hogy a használni kívánt képeket le kellett menteni és feltölteni, ami kicsit lassan ment; valamint zavar, hogy nem mutatja egyszerre mind az összes eseményt, hanem csak ha rámegyünk az egérrel.
   Felmerült bennem a kérdés, hogy a fizetős profilokkal vajon jobban személyre lehet-e szabni az időszalagunkat (aprólékosabb időbeosztás, háttérkép beállítása, több kép feltöltése egy eseményhez), valamint, hogy nem hatékonyabb-e, ha a diákok maguknak készítenek minden dolgozathoz egy ilyen produktumot, mintha én mutatok be egyet az órán.

(Az időszalag eseményeinek leírásaihoz a következő szöveget olvastam forrásként: