Tanulásszervező programok

A kurzus alatt két ilyen programot ismertem meg, az Edu2.0 felületet és a Wikispacest. Ebben a bejegyzésben a tapasztalataimról szeretnék írni.

Edu2.0

Ezt a rendszert ismerem jobban, mert egész félévben ezt használtuk a kurzus menedzselésére. Ugyanakkor én itt csak a diák ,,nézőpontját" ismerem, szóval arról tudok nyilatkozni, milyen volt felhasználóként alkalmazni.

A felület kinézetre átlátható, nekem a dizájnja is nagyon tetszik. Létrehozhatók tankörök és csoportok (nem tudom, a kettő miben különbözik, talán a tankörön belül lehet több csoport, bár nekünk nem volt), ezen belül regisztrálható minden megtartott óra. Ami viszont szerintem ennél is hasznosabb, a fájlok egy helyre való feltöltése, például egy órához vagy egy projekthez kapcsolódóan - ez sokkal jobb, mint az e-mailekből összevadászni a korábban megkapott dolgokat. (Elvileg a Neptun Meet Street is ezen az elven működik, vagyis inkább nem működik...)

A számomra másik leghasznosabbnak tűnő dolog a jelenlét regisztrálása. Ez azért jó, mert a diák is látja a saját profilján a statisztikáit, így nem a tanárt kell zaklatnia az erre vonatkozó kérdésekkel.

Wikispaces

Ennek az alkalmazásnak megismertem az oktatói és a tanulói profilját is, de ezt csak egy óra keretén belül, így hosszútávú használati tapasztalataim nincsenek.

Ahogy láttam, itt Wikiket lehet létrehozni, ide gyűjti a tanár a nebulókat. Itt elsősorban az üzenetváltáson, valamint a projektközpontúságon van a hangsúly. Az üzenetváltás közvetlenebb, facebookhoz hasonló, kommentformában is működik, ezért a tanulók egymás közt is egyszerűbben kommunikálhatnak (ezt nem láttam az Edu2.0-ban, vagy csak mi nem használtuk ki). A projektek és a csoportalkotás hasznosnak tűnik szintén; az események menüpontja viszont szerintem kicsit kilóg a sorból. Talán akkor jöhet jól, ha a Facebookot el akarjuk kerülni a kapcsolattartás szempontjából (amit meg is értek, mégis ki akarja bejelölni a tanárát?), ilyenkor ez jól helyettesítheti.
A hátránya, hogy angolul működik. Az Edu2.0 tud magyarul.

Ezek a tanulásszervező programok egy helyen egyesítenek minden olyan fontos funkciót, ami az iskolai regisztrációhoz szükséges, és magunktól ezer másik alkalmazást használnánk rájuk: üzenetváltás, naptár, fájltárolás, event-menedzselés... Én nagyon hasznosnak tartom őket, ugyanis nagyon megkönnyíti az iskolán kívüli kommunikációt a diákokkal.
Nyilván kellenek a használatához bizonyos feltételek: minden diáknak legyen internet-hozzáférése, hogy viszonylag gyakran fel tudjon nézni a honlapra. Ha ezek megvannak, akkor a következőkre használnám: házi feladatok kiadására (még akkor is, ha papír alapon kell elkészíteni), szorgalmi feladatok és projektmunkák kiadására és felügyeletére, sokkal közvetlenebb és gyorsabb kapcsolattartásra, valamint szerintem nagyon hasznos a jelenlét regisztrálására is. Mióta kihaltak a papíralapú naplók, talán egyszerűbb ebben vezetni a részvételeket, majd innen átvezetni az e-napló felületére.

Aztán egyszer, ki tudja, az e-naplók is elérnek egy ilyen profi és felhasználóbarát szintet.

A mikrotanításom

Mi volt ez?

A félévben egy húszperces mikrotanítást kellett tartanom a saját csoportomnak, szabadon választott tananyagból, de egy meghatározott IKT-s eszköz bevonásával. Az egyetemista csoportból húsz percre tizedikes töriórán ülő osztály lett, akiknek egy könnyed művészettörténeti órát tartottam.

A felkészülés

A legnehezebben túlvoltam azzal, hogy majdnem időben elkezdtem készülni a feladatra, ebben sokat segített, hogy 4 nappal a tanítás előtt le kellett adni egy nagyon részletes óratervet. 

Elkövettem azt a hibát, hogy túl sok időt eltöltöttem valamilyen számítógépes skandináv keresztrejtvény-alkotó programot vadászva. Mondanom sem kell, hogy a célomnak megfelelőt nem találtam, viszont elment vele pár óra (annyira, hogy amikor végül kézzel rajzoltam meg a feladatlapot, azzal gyorsabban megvoltam...)
Ezen kívül még jobban készülhettem volna a DST elméleti hátteréből is, mert finoman szólva homályos volt néhány dolog, kérdezni meg minek.

Viszont örülök neki, hogy sikerült előtte otthon elpróbálnom, így az órám legnagyobb hibájára azonnal rájöttem. Túl rövid.

A tanítás

Nagyon izgultam az óra előtt, hogy tetszeni fog-e nekik a téma, a videó, minden eszembe jut-e, amit akarok mondani, hányan lesznek...
Végül tényleg túl rövid lett a mikrotanítás, inkább nanotanításnak nevezném, mert 10 perc alatt lezavartam. DE ez egyáltalán nem zavart, ugyanis a csoport annyira lelkes és együttműködő volt, amit egyáltalán nem vártam volna. Tényleg attól tartottam, hogy ha pl. a fizikusok meglátják a ,,reneszánsz" szót, elkezdenek fanyalogni. Óriási pacsi mindenkinek és köszönöm, mert miattatok éreztem jól magam! Én meg felülvizsgálom a sztereotípiáim.

A kiállásommal úgy érzem, nem volt baj, de ezzel nem is szokott problémám lenni, ezen a téren elégedett voltam magammal.

Szóval erre figyelek legközelebb

 - időbeosztás

 - elpróbálás

 - rugalmasság a tervezés során

 - magabiztosság (és nem csak a tettetése)

Mérés, értékelés IKT-eszközökkel: Socrative

A Socrative és a Redmenta olyan alkalmazások, amelyek több funkcióra is alkalmasak: egyrészt a diák válaszol a tanárnak, a tanár tudja mérni és összegezni a csoport teljesítményét, valamint értékelni a teljesítményt.

Mivel én nem voltam ott az ezzel foglalkozó órán, a Kilépőkártyámat (Exit Card) csak a Socrative-val kapcsolatos tapasztalataimból írom meg.

1. Kapcsolódó érzés - Hatékonyság. Az alkalmazás felülete nagyon letisztult, nagyon profinak néz ki, de egyáltalán nem bonyolult. Egyszerű a tesztkészítés, a belépés, nagyon látványos a ,,versenyzős" applikáció.

2. Kapcsolódó kérdés - Mikor lesz már magyarul?
 Na jó, ezen kívül: Vajon mennyire gyakran használnám? 

Minden ismétlésre, vagy csak a tanulás folyamatában néha, érdekességképpen?

3. Személyes észrevétel - Egyrészt: nagyon tetszik, hogy közvetlen kapcsolat van a tanár és diák között, egyszerre vannak a rendszerben és küldhetik egymásnak a feladatokat-válaszokat;
Másrészt: Zseniális dolognak tartom a Kilépőkártyát, és simán alkalmaznám akár minden fontosabb óra végén, papírcetliken. Egyrészt nagyon fontos visszajelzés a tanárnak, hogy mit csinálhatna jobban, másrészt gondolatébresztő a diáknak és szintén visszajelzés önmagának. 

Mindig nagyon-nagyon becsülöm, amikor egy tanár visszajelzést kér.

Digitális történetmesélés

Digitális történetmesélés, Digital Storytelling, DST. Egy Amerikából elterjedt módszer, ami történetek elmesélését, megélését, dramatizálását és terjesztését segíti, egyfajta önkifejezési mód. Lehet akármilyen sztori - gyerekkori élmény, utazási tapasztalat vagy megosztandó tudás, ha az ember úgy érzi, ezt egy pár perces videóban elmondhatja.

   Az oktatásban adja magát a történelemtanításban való alkalmazása, hiszen a történelemben rengeteg emberi sorsot és epizódot ismerünk meg. Elsősorban projektmunkaként tartom hasznosnak, a diákoknak feladatként kiadva - akár családi történetet, akár egy történelmi szereplő életét beleéléssel megjeleníteni. Ugyanakkor használható az irodalomtanításban is, talán ugyanilyen projektközpontúan, például a kötelező író-költőéletrajzok közelebb hozását segítheti.

  A kurzuson tartott mikrotanításom témája a DST volt. Az órán egy általam készített videót nézettem meg a ,,diákokkal", amihez egy előre kiadott feladat kapcsolódott. A téma az itáliai reneszánsz; a történeti pontosságra (ki élt kivel egy időben és egy városban) most nem törekedtem maximálisan, inkább minden művészeti területről akartam alkotót hozni, illetve a legismertebb neveket és műveket szerettem volna megismertetni és megjegyeztetni. Az elbeszélőnk egy valós személy, Lucrezia de' Medici, Lorenzo ,,Il Magnifico" Medici lánya.

A videóm itt tekinthető meg:

https://drive.google.com/file/d/0BwAL5LukCx12aFdZRzFlRHlrT1k/view?usp=sharing

A videómra pozitív kritikákat kaptam a többiekről, bár szerintem még bőven van mit dolgozni rajta (pl. szöveg és zene párhuzamos bevágása...), illetve rémesen motyogok. Egyetértek Erikával, beszédtechnikát a tanárképzésbe...

  A WeVideo szoftvert használtam, ami nagyon egyszerű, de korlátoz is: maximum 5 percet használhatsz (a videóidhoz összesen), illetve van egy borzasztó logója, ami a képernyő jobb felét eltakarja. Ezt persze csak azután realizáltam, hogy így marad, miután elkészítettem a videót.
Szóval nem rossz, de ha legközelebb videóvágásra adom a fejemet, barátságot kötök a Windows Movie Makerrel.

A DST-ről több infó itt

Önnek üzenete érkezett! Avagy: Quizlet

Quizlet-online app szókártyákkal,töriből ált. évszámokat tanulok vele vizsgákra. 1szerű,ingyenes,+osztható, másét is használhatom és kikérdez.Csak guglizd be!

Kép innen

Okostábla-programok és a SMART Notebook alkalmazás

Megismerkedtünk a SMART Notebook programmal, amely egy okostáblára készített alkalmazás. Életemben körülbelül háromszor voltam okostábla közelében, szóval erről bőven van mit tanulni.

Készítettem egy mini-tananyagot Széchenyiről.

Olvassátok, oldjátok, élvezzétek! Itt a link:

https://drive.google.com/file/d/0BwAL5LukCx12U0NQU2ExNWV1V1E/view?usp=sharing

Ez pedig egy kis hint az egyik feladathoz:

Széchenyi és Crescence az esküvőjükön

Kép forrása: innen

Időszalag-alkalmazások

A Tour Builder térkép segítségével szemlélteti a tananyagot, de ha valamit kronologikusan akarunk bemutatni, fordulhatunk az időszalag-alkalmazásokhoz. A Timetoaston digitális idővonalat lehet alkotni dátummal, leírással, képpel, linkekkel ellátva.

   Történelemtanítás- és tanulás során egyértelműen nagyon hasznos egy ilyen. Én háziként a Napóleon-kor háborúit szemléltettem. Az eredményt beillesztem ide:

  Egyébként bár egyértelműnek tűnik a történelemtanítás során való használata, szerintem az irodalomtörténet, illetve szerzők élettörténetének szemléltetéséhez legalább ilyen hasznos.

    A Timetoast használata során meglepett, hogy ugyanolyan elven működik, mint a Prezi: ingyenes profilért cserébe nyilvános időszalagokat készíthetünk, de legalább a produktumok száma nincs limitálva, mint a Mindmeisternél.

    Amit megtudtam, hogy egyáltalán ilyen alkalmazás létezik. Én nagyon sok idővonalat készítettem már papíron tollal, középiskola óta minden dolgozathoz és vizsgához, de örülök, hogy egy olyat is tudok készíteni, amit meg tudok osztani másokkal, illetve a diákokkal. Biztosan ki fogom próbálni a következő vizsgámnál.

   Zavart, hogy a használni kívánt képeket le kellett menteni és feltölteni, ami kicsit lassan ment; valamint zavar, hogy nem mutatja egyszerre mind az összes eseményt, hanem csak ha rámegyünk az egérrel.

   Felmerült bennem a kérdés, hogy a fizetős profilokkal vajon jobban személyre lehet-e szabni az időszalagunkat (aprólékosabb időbeosztás, háttérkép beállítása, több kép feltöltése egy eseményhez), valamint, hogy nem hatékonyabb-e, ha a diákok maguknak készítenek minden dolgozathoz egy ilyen produktumot, mintha én mutatok be egyet az órán.

(Az időszalag eseményeinek leírásaihoz a következő szöveget olvastam forrásként:

http://www.honvedelem.hu/cikk/51825 )

Fogalomtérképek

A tudásunk rendszerezésére és vizualizálására kiválóan alkalmasak a fogalomtérképek (vagy fürtábrák, gondolattérképek, mindmapek). Azonban sokkal szórakoztatóbb és szemléletesebb, ha mindezt egy alkalmazás segítségével, online készítjük el - erre van kitalálva például a Mindmeister és a Mindomo.

   Ebben a bejegyzésben az általam készített virtuális gondolattérképet mutatom meg, amelyet a Mindmeisterrel készítettem. Egy komplex történelmi, ezen belül gazdaságtörténeti témát választottam, az első ipari forradalmat; ennek a kérdéskörnek a legfontosabb gondolatait, adatait foglaltam össze egy fogalomtérképben.
    A Mindmeister tapasztalataim alapján végtelenül egyszerűen kezelhető. Ingyenesen készíthetünk és tárolhatunk három gondolattérképet, ezek bizonyos mértékig formázhatók (a nagyon extra, egyéni megoldásokhoz a fizetős verziót kell használni). Ami nagyon megszínesítheti a dolgokat (a szövegbuborékok színesre varázsolásán kívül), az a linkek beágyazása: minden egységhez illeszthető kép, videó, hangfájl linkje. Így nem telik az idő a fájlok előkeresésével; magát a fájlt a térképbe sajnos az ingyenes verzióban nem lehet beszúrni. A végeredmény pedig lementhető különböző formátumokban a gépünkre is.

     A gondolattérkép szerintem a legjobban összefoglalásra és emlékeztetésre, ismétlésre használható. Egyrészt készítheti a diák maga, egy témazáró tematikáját vagy egy érettségi tételt összefoglalva; esetleg a tanár is készítheti a diákoknak, hogy a tétel ismétlésekor ne kelljen végigolvasni a jegyzetet, hanem csak rápillantani a rendszerező ábrára. De ugyanígy használható órán szemléltetésre, vagy kiadni csoportmunkának egy ábra készítését.

A gondolattérkép elméleti alapjául a Sulinet összefoglaló bejegyzését használtam. (link: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-ujkor-1492-1914/nepesedes-es-gazdasag-a-18-szazadi-europaban/az-ipari-forradalom-kezdete-angliaban)

Virtuális túrák: Google Tour Builder

Következő feladatként a Google Tour Builder nevű alkalmazásával ismerkedtem meg. Amint a nevében is látható, ez a Google ,,túratervezője", tehát virtuális (vagy később megvalósított) útvonalakat rögzíthetünk vele - helyszínekre keresünk rá, és azokat kötjük össze utunk mentén. Google-os profil szükséges hozzá, viszont a létrehozott túrákat automatikusan menti, és online bármikor megtalálhatók. Mivel nem csak a helyszíneket jelölhetjük meg, hanem adhatunk hozzá időpontot, képet, videót, ezért tökéletesen alkalmazható történetek térbeli elmesélésére.

    Mivel pár nap múlva ünnepeljük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját, én egyfajta korai emlékezésként az 1849-es tavaszi hadjárat történetét ültettem át térképre. A túrát itt találjátok meg:
https://tourbuilder.withgoogle.com/builder#play/ahJzfmd3ZWItdG91cmJ1aWxkZXJyEQsSBFRvdXIYgICA06avpQsM

Pozitívum, hogy nagyon egyszerű használni, mindent azonnal elment, a szemléltetéshez használt képeket pedig nem kell lementeni, hanem ott is rá lehet keresni és úgy beilleszteni.

   Ez az alkalmazás történelem tantárgynál kifejezetten hasznos lehet, tudjuk használni hadjáratok, háborúk eseményeinek szemléltetésére, történelmi utazások bemutatására. A másik szakomnál, az irodalomnál ugyanígy hasznát vehetem, például költők életrajzát nagyon könnyen helyhez tudjuk így kötni, ezt persze képekkel, esetleg idézetekkel ellátva.

Az állomásokhoz írt szövegekhez a következő forrást használtam:
http://www.btm.hu/old/--ARCHIV--/tavaszi/hadjarat.htm

Digitális tananyagtárak

Ebben a bejegyzésben az interneten megtalálható tanulási segédletekről, a digitális tananyagtárakról fogok írni. Három ilyen oldalon kerestem meg az ,,Első világháború” nevű tanegységet és néztem meg a hozzá kapcsolódó anyagokat, név szerint a Sulinet Digitális Tananyagtárban, a Videótanáron és a Zanza TV-n. Ami közös volt a három portálon, hogy ezt a valóban elég nagy témát mindegyik több bejegyzésre vagy videóra osztva tárgyalta, de különböző részletességgel és eszközökkel, így más funkcióik lehetnek a tanulási folyamatban.

     A Sulinet Digitális Tananyagtár leginkább egy online tankönyvre hasonlít. Az első világháború témája három fejezetre oszlik, ezeken belül van egy vagy két ,,lecke”, vagyis az olvasnivaló tényanyag, ehhez kapcsolódó feladatsor és néhány animáció és kép.

     Az olvasnivalók szakmailag pontosak, sőt, talán egy kicsit túl részletesek és szerintem nehezen olvashatók. Ugyanakkor a részletesség mellett szól, hogy egy egész leckényi olvasnivaló csak az előzményekről szól, amiket csak épphogy érinteni szoktak a tankönyvi fejezetek. Az olvasnivaló mellett kisebb animációk és kisfeladatok nyithatók meg (már ha megnyithatók, nekem némelyiket nem sikerült – azért látszik, hogy ez egy régebbi oldal), ahol kapcsolódó forrásokat hallgathatnak meg és egészíthetnek ki a diákok – a kiegészítős feladatnak nem sok értelmét látom, a források meghallgatása viszont sokat segíthet a hallgatás után tanuló diákoknak. A kapcsolódó tesztfeladatok nem nehezek, kiválasztós tesztek, amelyek hasznosak lehetnek önellenőrzésre.

     Ha tanárként a Sulinetet használnám, akkor esetleg otthoni feldolgozásra adnék ki tananyagokat erről a portálról, de inkább önkéntesen, pl. egy kiselőadás szakmai alapjaként. Magát a portált lehetne kicsit korszerűsíteni. Az anyag részletességét nem biztos, hogy leépíteném, inkább jobb tagolással (a fejezetek tagolása szerintem kicsit önkényes és így nem ad teljes képet) érthetőbbé és fogyaszthatóbbá tenném. Egy mai diáknak ez az oldal hiába digitális, mégis eléggé tankönyvszerű, ezért leginkább a tankönyvet tudja helyettesíteni.

     A Videótanár első világháborús tananyagait a youtube-on kellett kiböngésznem, a honlapon direkt linket nem találtam. A témát két 15 perces előadásra osztva tárgyalja aktuális Videótanárunk. Az előadások informatívak, eléggé részletesek (bár nem annyira, mint a Sulinetes anyag), de a logikai kapcsolatok és folyamatok érthetők, a tanár előadásmódja élvezhető. Szemléltetésként térképeket és fényképeket használ; szerintem azáltal, hogy nem 4 leckébe szabdalta a témát, hanem két előadásba, jobban érthetőek a folyamatok, mégis belefér minden fontos téma érintése (háborús mindennapok és hadtörténet is).

     A Videótanár anyagait nem a tanár helyettesítésére vagy önálló készülésre adnám fel, hanem az órai anyag mellé kiegészítésnek illetve ismétlésnek. Szintén hallás után tanuló diákoknak lehet nagy segítség; vagy például nem megterhelő, de hasznos házi feladat, ha ezt a két videót kell megnézni következő órára, esetleg kis jegyzetet készíteni róla.

     A Zanza TV-ről be kell vallanom, hogy személyes kedvencem, én vizsgák előtti élvezetes ismétlésre szoktam használni még az egyetemen is. A Zanza szintén két részre osztva tárgyalja a témát, de ezek a videók csak kb. 6 percesek, viszont pörögnek, színesek, informatívak. A ,,zanzásítás” sikeres, ugyanis minden fontos információ meg van említve (és meg van jelenítve), ami pl. dolgozatokhoz kell. Különösen jó ennél a témánál, hogy nem statikus térképeken vannak berajzolva a hadiesemények, hanem animációként megjelenítve, így mindent folyamatként lehet látni. Ez az erős vizualitású tanulóknak lesz segítségére. Az oldalon megtalálható a narráció szövege is, valamint egy teszt minden videóhoz. Én ezt nem használnám, mert szerintem egy-két megnézés után is nehéz megcsinálni.

     Ezeket a videókat a tananyag iskolai feldolgozása után dolgozat előtti ismétlésnek tudnám elképzelni, akár egyénileg, akár közösen, valamint például használható a következő óra elején levetítve az előző óra ismétlésére. 

A tananyagok megtalálhatók itt:

Sulinet: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-vilaghaborutol-a-ketpolusu-vilag-felbomlasaig/az-1914-es-1945-kozotti-vilag-esemenyei/az-elso-vilaghaboru

Videótanár, 1. rész: https://www.youtube.com/watch?v=L7tUH432Wig&index=30&list=PL0hWfPdqf_3awvnFrdIl5lvi5N9XwfcCR

2. rész: https://www.youtube.com/watch?v=yMpOVbIMwRQ&list=PL0hWfPdqf_3awvnFrdIl5lvi5N9XwfcCR&index=31

Zanza.tv: http://zanza.tv/tortenelem/ujkor-az-elso-vilaghaboru

Digitális kompetencia

A 2012-es Nemzeti Alaptantervben a megszerzendő, kifejlesztendő kompetenciák közé tartozik a Digitális kompetencia is. Ez a következő ismereteket és készségeket takarja: az IKT alkalmazása  a személyes és társadalmi életben, a tanulásban és munkában. A diáknak tudnia kell információt keresni, eldönteni róla, hogy hiteles, használható-e (szóval a kritikus használat nagyon fontos), tudnia kell információkat összegyűjteni, feldolgozni és visszakeresni. Ismernie kell az ide kapcsolódó veszélyeket és etikai elveket, az alapvető szerzői jogi kereteket.

Hogyan segíthetem én ezt, mint szaktanár?

Úgy gondolom, a legfontosabb, amit én megtaníthatok, az a releváns információ kiszűrése és felhasználása, valamint a szerzői jogi ismeretek átadása. A mai tudásunk nem a fejben tartandó lexikális információkra épül, hiszen ,,minden fenn van az interneten” – pont ez a probléma, hogy ,,minden” fenn van, tehát hamis, irreleváns információk tömkelege is. Valamint egy pár éve kiemelten fókuszban van a szerzői jogi-plágiumügy, erre például az egyetemen nagyon figyelnek. Nem árt, ha találkoznak ezzel a fogalommal már középiskolában is.

   Az információkereséshez és –szűréshez egyfajta gyakorlat kell. Minél több projektmunkát, kiselőadást adnék ki a diákoknak, és némelyiknél megszabnám, hány és milyen típusú forrásból kell készülni (pl. egyiknél lehet csak az internetről, de nem Wikipédia; egy másiknál egy internetes, egy könyvalapú forrás használata lenne kötelező). Az információkereséshez bemutatnám az egyszerűbb adatbázisokat és azok használatát, pl. a könyvtári keresők vagy az EHM (EPA, Humanus, MATARKA) összesített kereső, így már nem csak a Google-ba beírt címszavakkal lehet dolgozni.

     A kritikai gondolkodás fejlesztéséhez különböző játékos gyakorlatokat is el tudok képzelni. Az osztály szerkeszthetne együtt egy Wikipédia szócikket, ami egyrészt jó információgyűjtő- és szelektáló munka, másrészt ezzel megtapasztalhatják, hogy a bárki által szerkeszthető adatbázisok hogy működnek. Ha van az osztálynak egy online saját platformja, készülhetne egy ,,nyomozós” játék, ahol a tanár által kiadott információkból kéne kiszűrni a relevánsakat, de mindenféle hamis és félrevezető információkkal találnák szembe magukat.

    A jogi kereteket semmiképp sem a törvénycikkek elolvastatásával értetném meg; egyelőre szerintem elég annyit megtanítani, hogy egy kiselőadás, projektmunka vázlata, vagy a ppt végén hogyan jelöljük a felhasznált forrásokat (és hogy azokat egyáltalán jelölni kell). Nem azt állítanám fókuszba, hogy formailag ennek hogyan kell kinéznie (kiskapitális, vesszővel vagy ponttal választjuk el…), hanem egy leegyszerűsített, de pontos forrásjelölést kéne megszokni.

       A biztonságos internethasználat képessége ezek közben is fejlődik. Magával ezzel a témával (pl. személyes adatok megosztása, cyberbullying) viszont szerintem főleg osztályfőnöki órán érdemes foglalkozni.

A kurzus elméleti háttere

Elméleti alapozásként egy tanulmányt olvastam és egy konferencián készült videófelvételt néztem meg. 

          A tanulmány Lévai Dóra: A digitális állampolgárság és digitális műveltség kompetenciája a pedagógus tevékenységéhez kapcsolódóan c. cikke 2013-ból (a cikk és a videó is online elérhető, megtalálható a Fontos linkek alatt). A tanulmány célja az, hogy rávilágítson, hogy egy újabb részterülettel bővült a tanárok kompetenciáinak listája: a digitális műveltséggel. Különösen érdekes megfigyelni, hogy bár a mindennapi életünkben mind használunk IKT-s eszközöket, valahogy az oktatás területére ezek a vártnál lassabban szivárognak be – nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom.

     Lévai Dóra megemlíti a digitális társadalom és a digitális állampolgárság kifejezéseket. Az ISTE (International Society for Technology in Education) dolgozta ki a digitális állampolgár kilenc kompetenciáját, de talán lényegretörőbb a Ribble által említett három pillér: Tiszteld magad/másokat (Respect), Tanítsd magad/másokat (Educate), Védd meg magad/másokat (Protect). Ezek amolyan alapelvnek tekinthetők mind egy osztálytermi helyzethez, mind az online jelenléthez.

   A digitális műveltség maga azt takarja, hogy képesek vagyunk a digitális technológiai eszközöket használni, de megfelelő időben és megfelelő módon. A tanároknál ezenkívül ehhez tartozik az innovációra és kreativitásra való nyitottság.

     És itt a tanár digitális kompetenciájánál jön a számomra legérdekesebb rész: a tanárnak tisztában kell lenni a rendelkezésre álló oldalakkal, alkalmazásokkal; példát kell mutatnia az online térben való viselkedésével (pl. átgondolt megosztások, szerzői jogok figyelembevétele…), a digitális etikett betartásával ezzel gyakorlatilag a digitális műveltséget átadni a diákoknak. A diákok ugyanis könnyen megtanulják használni az eszközöket és alkalmazásokat, de az etikus használatot ezzel együtt nem tanulják meg – ennek következtében jelenhetnek meg olyan jelenségek, mint a cyberbullying. Tehát az etikus használat azt takarhatja, hogy 1. biztonságban tartom magam, az online személyiségemet és az adataimat, 2. másét nem bántom és nem élek vissza vele.

     A tanári kompetenciával kapcsolatban a következők merültek fel bennem: amíg körülbelül egy generációba tartozom a diákokkal, viszonylag tisztában vagyok és könnyen kezelem az általuk is ismert eszközöket. A technológia viszont sokkal gyorsabban fejlődik, és nem vagyok biztos benne, hogy a pályám közepe táján egyrészt képes leszek megtanulni egy új alkalmazás-eszköz használatát és alkalmazását, másrészt nem maradok meg a mostani eszközöknél, amik addigra rémesen elavultak lesznek. Ugyanakkor egy másik videóban azt hallottam, hogy nincs ,,digitális bennszülött” és ,,digitális bevándorló”, minden a nyitottságon és erőbefektetésen múlik, ami mindenképpen biztató.

    A másik az online kapcsolattartással és személyiséggel kapcsolatban merült fel bennem. Vajon mennyire megfelelő a Facebook kapcsolattartó felületnek? Itt a legszemélyesebb dolgait osztja meg az ember, és általában nem szeretik a diákok, ha a szüleik/tanáraik is látják ezeket, ugyanúgy én sem szívesen teregetném ki a magánéletem az interneten. Emiatt jobbnak látom az e-mailen keresztül, Google+-on keresztül való kapcsolattartást, hiszen ott kevesebb személyes információ kerül megosztásra, jobban passzol a tanár-diák viszonyhoz.

A videófelvétel a Digitális nemzedék konferencián készült. Három magyartanár, Fegyverneki Gergő, Gergelyi Katalin és Sulyok Blanka tartott rövid ismertetőket arról, ők milyen eszközökkel segítik közelebb hozni a diákokhoz az irodalmat. Fegyverneki Gergő egyetemi projektként induló honlapját mutatta be, ahol a gyerekek megosztják a produktumokat, beszélgetnek, a hírek eljutnak hozzájuk – a honlap egy ,,internetes tanteremként” működik; célja az, hogy a ,,porosnak, réginek” tartott tananyagot új köntösben, új eszközökön át izgalmassá tegye. Gergelyi Katalin egy Facebookon kivitelezett feladatot mutatott be, majd egy Google Docs-os projektet, ezután a gamifikációról volt szó; Sulyok Blanka pedig a faipari szakközépiskolában létrehozott kreatív írói önképzőköréről beszélt.

    A legjobban nekem az ,,internetes tanterem” és a gamifikáció témája tetszett. Egy online tanterem át tudja venni a Facebook-os ,,osztálycsoportok” hivatalos szerepét, tehát itt a tanárral is lehet kommunikálni. Ide beágyazható az összes link, alkalmazás, megnézésre érdemes videók, osztályképek, stb. A tananyagot játékosan tanító élménypedagógiával már találkoztam, és nagyon hasznosnak tartom, kíváncsi vagyok, milyen lehet a hatékonysága IKT-s eszközök használatával. A költészeti önképzőkör bemutatása is meggyőző volt, de mivel én nem vagyok író alkat, nem tartom magam alkalmasnak egy ilyen foglalkozás vezetésére.

      A Facebook-os profillal végrehajtandó feladatot (kisesszéket, kis szövegeket írtak egy-egy témáról kommentben) semmiképp sem nyilvánosan hajtatnám végre. A Facebook profil a diák önkifejezése, én nem szeretném rákényszeríteni, hogy mit lájkoljon, hova kommenteljen (fordított esetben én sem szeretném, ha ilyenre kérnének). Erre szerencsésebb szerintem egy zárt csoport, vagy egy online osztályterem, ahol független profilokkal dolgoznak a diákok. Ezzel az ő komfortérzetüket is garantálom.