A kurzus elméleti háttere

Elméleti alapozásként egy tanulmányt olvastam és egy konferencián készült videófelvételt néztem meg. 

          A tanulmány Lévai Dóra: A digitális állampolgárság és digitális műveltség kompetenciája a pedagógus tevékenységéhez kapcsolódóan c. cikke 2013-ból (a cikk és a videó is online elérhető, megtalálható a Fontos linkek alatt). A tanulmány célja az, hogy rávilágítson, hogy egy újabb részterülettel bővült a tanárok kompetenciáinak listája: a digitális műveltséggel. Különösen érdekes megfigyelni, hogy bár a mindennapi életünkben mind használunk IKT-s eszközöket, valahogy az oktatás területére ezek a vártnál lassabban szivárognak be – nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom.

     Lévai Dóra megemlíti a digitális társadalom és a digitális állampolgárság kifejezéseket. Az ISTE (International Society for Technology in Education) dolgozta ki a digitális állampolgár kilenc kompetenciáját, de talán lényegretörőbb a Ribble által említett három pillér: Tiszteld magad/másokat (Respect), Tanítsd magad/másokat (Educate), Védd meg magad/másokat (Protect). Ezek amolyan alapelvnek tekinthetők mind egy osztálytermi helyzethez, mind az online jelenléthez.

   A digitális műveltség maga azt takarja, hogy képesek vagyunk a digitális technológiai eszközöket használni, de megfelelő időben és megfelelő módon. A tanároknál ezenkívül ehhez tartozik az innovációra és kreativitásra való nyitottság.

     És itt a tanár digitális kompetenciájánál jön a számomra legérdekesebb rész: a tanárnak tisztában kell lenni a rendelkezésre álló oldalakkal, alkalmazásokkal; példát kell mutatnia az online térben való viselkedésével (pl. átgondolt megosztások, szerzői jogok figyelembevétele…), a digitális etikett betartásával ezzel gyakorlatilag a digitális műveltséget átadni a diákoknak. A diákok ugyanis könnyen megtanulják használni az eszközöket és alkalmazásokat, de az etikus használatot ezzel együtt nem tanulják meg – ennek következtében jelenhetnek meg olyan jelenségek, mint a cyberbullying. Tehát az etikus használat azt takarhatja, hogy 1. biztonságban tartom magam, az online személyiségemet és az adataimat, 2. másét nem bántom és nem élek vissza vele.

     A tanári kompetenciával kapcsolatban a következők merültek fel bennem: amíg körülbelül egy generációba tartozom a diákokkal, viszonylag tisztában vagyok és könnyen kezelem az általuk is ismert eszközöket. A technológia viszont sokkal gyorsabban fejlődik, és nem vagyok biztos benne, hogy a pályám közepe táján egyrészt képes leszek megtanulni egy új alkalmazás-eszköz használatát és alkalmazását, másrészt nem maradok meg a mostani eszközöknél, amik addigra rémesen elavultak lesznek. Ugyanakkor egy másik videóban azt hallottam, hogy nincs ,,digitális bennszülött” és ,,digitális bevándorló”, minden a nyitottságon és erőbefektetésen múlik, ami mindenképpen biztató.

    A másik az online kapcsolattartással és személyiséggel kapcsolatban merült fel bennem. Vajon mennyire megfelelő a Facebook kapcsolattartó felületnek? Itt a legszemélyesebb dolgait osztja meg az ember, és általában nem szeretik a diákok, ha a szüleik/tanáraik is látják ezeket, ugyanúgy én sem szívesen teregetném ki a magánéletem az interneten. Emiatt jobbnak látom az e-mailen keresztül, Google+-on keresztül való kapcsolattartást, hiszen ott kevesebb személyes információ kerül megosztásra, jobban passzol a tanár-diák viszonyhoz.

A videófelvétel a Digitális nemzedék konferencián készült. Három magyartanár, Fegyverneki Gergő, Gergelyi Katalin és Sulyok Blanka tartott rövid ismertetőket arról, ők milyen eszközökkel segítik közelebb hozni a diákokhoz az irodalmat. Fegyverneki Gergő egyetemi projektként induló honlapját mutatta be, ahol a gyerekek megosztják a produktumokat, beszélgetnek, a hírek eljutnak hozzájuk – a honlap egy ,,internetes tanteremként” működik; célja az, hogy a ,,porosnak, réginek” tartott tananyagot új köntösben, új eszközökön át izgalmassá tegye. Gergelyi Katalin egy Facebookon kivitelezett feladatot mutatott be, majd egy Google Docs-os projektet, ezután a gamifikációról volt szó; Sulyok Blanka pedig a faipari szakközépiskolában létrehozott kreatív írói önképzőköréről beszélt.

    A legjobban nekem az ,,internetes tanterem” és a gamifikáció témája tetszett. Egy online tanterem át tudja venni a Facebook-os ,,osztálycsoportok” hivatalos szerepét, tehát itt a tanárral is lehet kommunikálni. Ide beágyazható az összes link, alkalmazás, megnézésre érdemes videók, osztályképek, stb. A tananyagot játékosan tanító élménypedagógiával már találkoztam, és nagyon hasznosnak tartom, kíváncsi vagyok, milyen lehet a hatékonysága IKT-s eszközök használatával. A költészeti önképzőkör bemutatása is meggyőző volt, de mivel én nem vagyok író alkat, nem tartom magam alkalmasnak egy ilyen foglalkozás vezetésére.

      A Facebook-os profillal végrehajtandó feladatot (kisesszéket, kis szövegeket írtak egy-egy témáról kommentben) semmiképp sem nyilvánosan hajtatnám végre. A Facebook profil a diák önkifejezése, én nem szeretném rákényszeríteni, hogy mit lájkoljon, hova kommenteljen (fordított esetben én sem szeretném, ha ilyenre kérnének). Erre szerencsésebb szerintem egy zárt csoport, vagy egy online osztályterem, ahol független profilokkal dolgoznak a diákok. Ezzel az ő komfortérzetüket is garantálom.