Digitális kompetencia

A 2012-es Nemzeti Alaptantervben a megszerzendő, kifejlesztendő kompetenciák közé tartozik a Digitális kompetencia is. Ez a következő ismereteket és készségeket takarja: az IKT alkalmazása  a személyes és társadalmi életben, a tanulásban és munkában. A diáknak tudnia kell információt keresni, eldönteni róla, hogy hiteles, használható-e (szóval a kritikus használat nagyon fontos), tudnia kell információkat összegyűjteni, feldolgozni és visszakeresni. Ismernie kell az ide kapcsolódó veszélyeket és etikai elveket, az alapvető szerzői jogi kereteket.

Hogyan segíthetem én ezt, mint szaktanár?

Úgy gondolom, a legfontosabb, amit én megtaníthatok, az a releváns információ kiszűrése és felhasználása, valamint a szerzői jogi ismeretek átadása. A mai tudásunk nem a fejben tartandó lexikális információkra épül, hiszen ,,minden fenn van az interneten” – pont ez a probléma, hogy ,,minden” fenn van, tehát hamis, irreleváns információk tömkelege is. Valamint egy pár éve kiemelten fókuszban van a szerzői jogi-plágiumügy, erre például az egyetemen nagyon figyelnek. Nem árt, ha találkoznak ezzel a fogalommal már középiskolában is.

   Az információkereséshez és –szűréshez egyfajta gyakorlat kell. Minél több projektmunkát, kiselőadást adnék ki a diákoknak, és némelyiknél megszabnám, hány és milyen típusú forrásból kell készülni (pl. egyiknél lehet csak az internetről, de nem Wikipédia; egy másiknál egy internetes, egy könyvalapú forrás használata lenne kötelező). Az információkereséshez bemutatnám az egyszerűbb adatbázisokat és azok használatát, pl. a könyvtári keresők vagy az EHM (EPA, Humanus, MATARKA) összesített kereső, így már nem csak a Google-ba beírt címszavakkal lehet dolgozni.

     A kritikai gondolkodás fejlesztéséhez különböző játékos gyakorlatokat is el tudok képzelni. Az osztály szerkeszthetne együtt egy Wikipédia szócikket, ami egyrészt jó információgyűjtő- és szelektáló munka, másrészt ezzel megtapasztalhatják, hogy a bárki által szerkeszthető adatbázisok hogy működnek. Ha van az osztálynak egy online saját platformja, készülhetne egy ,,nyomozós” játék, ahol a tanár által kiadott információkból kéne kiszűrni a relevánsakat, de mindenféle hamis és félrevezető információkkal találnák szembe magukat.

    A jogi kereteket semmiképp sem a törvénycikkek elolvastatásával értetném meg; egyelőre szerintem elég annyit megtanítani, hogy egy kiselőadás, projektmunka vázlata, vagy a ppt végén hogyan jelöljük a felhasznált forrásokat (és hogy azokat egyáltalán jelölni kell). Nem azt állítanám fókuszba, hogy formailag ennek hogyan kell kinéznie (kiskapitális, vesszővel vagy ponttal választjuk el…), hanem egy leegyszerűsített, de pontos forrásjelölést kéne megszokni.

       A biztonságos internethasználat képessége ezek közben is fejlődik. Magával ezzel a témával (pl. személyes adatok megosztása, cyberbullying) viszont szerintem főleg osztályfőnöki órán érdemes foglalkozni.

A kurzus elméleti háttere

Elméleti alapozásként egy tanulmányt olvastam és egy konferencián készült videófelvételt néztem meg. 

          A tanulmány Lévai Dóra: A digitális állampolgárság és digitális műveltség kompetenciája a pedagógus tevékenységéhez kapcsolódóan c. cikke 2013-ból (a cikk és a videó is online elérhető, megtalálható a Fontos linkek alatt). A tanulmány célja az, hogy rávilágítson, hogy egy újabb részterülettel bővült a tanárok kompetenciáinak listája: a digitális műveltséggel. Különösen érdekes megfigyelni, hogy bár a mindennapi életünkben mind használunk IKT-s eszközöket, valahogy az oktatás területére ezek a vártnál lassabban szivárognak be – nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom.

     Lévai Dóra megemlíti a digitális társadalom és a digitális állampolgárság kifejezéseket. Az ISTE (International Society for Technology in Education) dolgozta ki a digitális állampolgár kilenc kompetenciáját, de talán lényegretörőbb a Ribble által említett három pillér: Tiszteld magad/másokat (Respect), Tanítsd magad/másokat (Educate), Védd meg magad/másokat (Protect). Ezek amolyan alapelvnek tekinthetők mind egy osztálytermi helyzethez, mind az online jelenléthez.

   A digitális műveltség maga azt takarja, hogy képesek vagyunk a digitális technológiai eszközöket használni, de megfelelő időben és megfelelő módon. A tanároknál ezenkívül ehhez tartozik az innovációra és kreativitásra való nyitottság.

     És itt a tanár digitális kompetenciájánál jön a számomra legérdekesebb rész: a tanárnak tisztában kell lenni a rendelkezésre álló oldalakkal, alkalmazásokkal; példát kell mutatnia az online térben való viselkedésével (pl. átgondolt megosztások, szerzői jogok figyelembevétele…), a digitális etikett betartásával ezzel gyakorlatilag a digitális műveltséget átadni a diákoknak. A diákok ugyanis könnyen megtanulják használni az eszközöket és alkalmazásokat, de az etikus használatot ezzel együtt nem tanulják meg – ennek következtében jelenhetnek meg olyan jelenségek, mint a cyberbullying. Tehát az etikus használat azt takarhatja, hogy 1. biztonságban tartom magam, az online személyiségemet és az adataimat, 2. másét nem bántom és nem élek vissza vele.

     A tanári kompetenciával kapcsolatban a következők merültek fel bennem: amíg körülbelül egy generációba tartozom a diákokkal, viszonylag tisztában vagyok és könnyen kezelem az általuk is ismert eszközöket. A technológia viszont sokkal gyorsabban fejlődik, és nem vagyok biztos benne, hogy a pályám közepe táján egyrészt képes leszek megtanulni egy új alkalmazás-eszköz használatát és alkalmazását, másrészt nem maradok meg a mostani eszközöknél, amik addigra rémesen elavultak lesznek. Ugyanakkor egy másik videóban azt hallottam, hogy nincs ,,digitális bennszülött” és ,,digitális bevándorló”, minden a nyitottságon és erőbefektetésen múlik, ami mindenképpen biztató.

    A másik az online kapcsolattartással és személyiséggel kapcsolatban merült fel bennem. Vajon mennyire megfelelő a Facebook kapcsolattartó felületnek? Itt a legszemélyesebb dolgait osztja meg az ember, és általában nem szeretik a diákok, ha a szüleik/tanáraik is látják ezeket, ugyanúgy én sem szívesen teregetném ki a magánéletem az interneten. Emiatt jobbnak látom az e-mailen keresztül, Google+-on keresztül való kapcsolattartást, hiszen ott kevesebb személyes információ kerül megosztásra, jobban passzol a tanár-diák viszonyhoz.

A videófelvétel a Digitális nemzedék konferencián készült. Három magyartanár, Fegyverneki Gergő, Gergelyi Katalin és Sulyok Blanka tartott rövid ismertetőket arról, ők milyen eszközökkel segítik közelebb hozni a diákokhoz az irodalmat. Fegyverneki Gergő egyetemi projektként induló honlapját mutatta be, ahol a gyerekek megosztják a produktumokat, beszélgetnek, a hírek eljutnak hozzájuk – a honlap egy ,,internetes tanteremként” működik; célja az, hogy a ,,porosnak, réginek” tartott tananyagot új köntösben, új eszközökön át izgalmassá tegye. Gergelyi Katalin egy Facebookon kivitelezett feladatot mutatott be, majd egy Google Docs-os projektet, ezután a gamifikációról volt szó; Sulyok Blanka pedig a faipari szakközépiskolában létrehozott kreatív írói önképzőköréről beszélt.

    A legjobban nekem az ,,internetes tanterem” és a gamifikáció témája tetszett. Egy online tanterem át tudja venni a Facebook-os ,,osztálycsoportok” hivatalos szerepét, tehát itt a tanárral is lehet kommunikálni. Ide beágyazható az összes link, alkalmazás, megnézésre érdemes videók, osztályképek, stb. A tananyagot játékosan tanító élménypedagógiával már találkoztam, és nagyon hasznosnak tartom, kíváncsi vagyok, milyen lehet a hatékonysága IKT-s eszközök használatával. A költészeti önképzőkör bemutatása is meggyőző volt, de mivel én nem vagyok író alkat, nem tartom magam alkalmasnak egy ilyen foglalkozás vezetésére.

      A Facebook-os profillal végrehajtandó feladatot (kisesszéket, kis szövegeket írtak egy-egy témáról kommentben) semmiképp sem nyilvánosan hajtatnám végre. A Facebook profil a diák önkifejezése, én nem szeretném rákényszeríteni, hogy mit lájkoljon, hova kommenteljen (fordított esetben én sem szeretném, ha ilyenre kérnének). Erre szerencsésebb szerintem egy zárt csoport, vagy egy online osztályterem, ahol független profilokkal dolgoznak a diákok. Ezzel az ő komfortérzetüket is garantálom.