Tanulásszervező programok

A kurzus alatt két ilyen programot ismertem meg, az Edu2.0 felületet és a Wikispacest. Ebben a bejegyzésben a tapasztalataimról szeretnék írni.

Edu2.0
Ezt a rendszert ismerem jobban, mert egész félévben ezt használtuk a kurzus menedzselésére. Ugyanakkor én itt csak a diák ,,nézőpontját" ismerem, szóval arról tudok nyilatkozni, milyen volt felhasználóként alkalmazni.
A felület kinézetre átlátható, nekem a dizájnja is nagyon tetszik. Létrehozhatók tankörök és csoportok (nem tudom, a kettő miben különbözik, talán a tankörön belül lehet több csoport, bár nekünk nem volt), ezen belül regisztrálható minden megtartott óra. Ami viszont szerintem ennél is hasznosabb, a fájlok egy helyre való feltöltése, például egy órához vagy egy projekthez kapcsolódóan - ez sokkal jobb, mint az e-mailekből összevadászni a korábban megkapott dolgokat. (Elvileg a Neptun Meet Street is ezen az elven működik, vagyis inkább nem működik...)
A számomra másik leghasznosabbnak tűnő dolog a jelenlét regisztrálása. Ez azért jó, mert a diák is látja a saját profilján a statisztikáit, így nem a tanárt kell zaklatnia az erre vonatkozó kérdésekkel.

Wikispaces
Ennek az alkalmazásnak megismertem az oktatói és a tanulói profilját is, de ezt csak egy óra keretén belül, így hosszútávú használati tapasztalataim nincsenek.
Ahogy láttam, itt Wikiket lehet létrehozni, ide gyűjti a tanár a nebulókat. Itt elsősorban az üzenetváltáson, valamint a projektközpontúságon van a hangsúly. Az üzenetváltás közvetlenebb, facebookhoz hasonló, kommentformában is működik, ezért a tanulók egymás közt is egyszerűbben kommunikálhatnak (ezt nem láttam az Edu2.0-ban, vagy csak mi nem használtuk ki). A projektek és a csoportalkotás hasznosnak tűnik szintén; az események menüpontja viszont szerintem kicsit kilóg a sorból. Talán akkor jöhet jól, ha a Facebookot el akarjuk kerülni a kapcsolattartás szempontjából (amit meg is értek, mégis ki akarja bejelölni a tanárát?), ilyenkor ez jól helyettesítheti.
A hátránya, hogy angolul működik. Az Edu2.0 tud magyarul.

Ezek a tanulásszervező programok egy helyen egyesítenek minden olyan fontos funkciót, ami az iskolai regisztrációhoz szükséges, és magunktól ezer másik alkalmazást használnánk rájuk: üzenetváltás, naptár, fájltárolás, event-menedzselés... Én nagyon hasznosnak tartom őket, ugyanis nagyon megkönnyíti az iskolán kívüli kommunikációt a diákokkal.
Nyilván kellenek a használatához bizonyos feltételek: minden diáknak legyen internet-hozzáférése, hogy viszonylag gyakran fel tudjon nézni a honlapra. Ha ezek megvannak, akkor a következőkre használnám: házi feladatok kiadására (még akkor is, ha papír alapon kell elkészíteni), szorgalmi feladatok és projektmunkák kiadására és felügyeletére, sokkal közvetlenebb és gyorsabb kapcsolattartásra, valamint szerintem nagyon hasznos a jelenlét regisztrálására is. Mióta kihaltak a papíralapú naplók, talán egyszerűbb ebben vezetni a részvételeket, majd innen átvezetni az e-napló felületére.
Aztán egyszer, ki tudja, az e-naplók is elérnek egy ilyen profi és felhasználóbarát szintet.

A mikrotanításom

Mi volt ez?
A félévben egy húszperces mikrotanítást kellett tartanom a saját csoportomnak, szabadon választott tananyagból, de egy meghatározott IKT-s eszköz bevonásával. Az egyetemista csoportból húsz percre tizedikes töriórán ülő osztály lett, akiknek egy könnyed művészettörténeti órát tartottam.

A felkészülés

A legnehezebben túlvoltam azzal, hogy majdnem időben elkezdtem készülni a feladatra, ebben sokat segített, hogy 4 nappal a tanítás előtt le kellett adni egy nagyon részletes óratervet. 
Elkövettem azt a hibát, hogy túl sok időt eltöltöttem valamilyen számítógépes skandináv keresztrejtvény-alkotó programot vadászva. Mondanom sem kell, hogy a célomnak megfelelőt nem találtam, viszont elment vele pár óra (annyira, hogy amikor végül kézzel rajzoltam meg a feladatlapot, azzal gyorsabban megvoltam...)
Ezen kívül még jobban készülhettem volna a DST elméleti hátteréből is, mert finoman szólva homályos volt néhány dolog, kérdezni meg minek.
Viszont örülök neki, hogy sikerült előtte otthon elpróbálnom, így az órám legnagyobb hibájára azonnal rájöttem. Túl rövid.

A tanítás
Nagyon izgultam az óra előtt, hogy tetszeni fog-e nekik a téma, a videó, minden eszembe jut-e, amit akarok mondani, hányan lesznek...
Végül tényleg túl rövid lett a mikrotanítás, inkább nanotanításnak nevezném, mert 10 perc alatt lezavartam. DE ez egyáltalán nem zavart, ugyanis a csoport annyira lelkes és együttműködő volt, amit egyáltalán nem vártam volna. Tényleg attól tartottam, hogy ha pl. a fizikusok meglátják a ,,reneszánsz" szót, elkezdenek fanyalogni. Óriási pacsi mindenkinek és köszönöm, mert miattatok éreztem jól magam! Én meg felülvizsgálom a sztereotípiáim.
A kiállásommal úgy érzem, nem volt baj, de ezzel nem is szokott problémám lenni, ezen a téren elégedett voltam magammal.

Szóval erre figyelek legközelebb
 - időbeosztás
 - elpróbálás
 - rugalmasság a tervezés során
 - magabiztosság (és nem csak a tettetése)