A mikrotanításom

Mi volt ez?

A félévben egy húszperces mikrotanítást kellett tartanom a saját csoportomnak, szabadon választott tananyagból, de egy meghatározott IKT-s eszköz bevonásával. Az egyetemista csoportból húsz percre tizedikes töriórán ülő osztály lett, akiknek egy könnyed művészettörténeti órát tartottam.

A felkészülés

A legnehezebben túlvoltam azzal, hogy majdnem időben elkezdtem készülni a feladatra, ebben sokat segített, hogy 4 nappal a tanítás előtt le kellett adni egy nagyon részletes óratervet. 

Elkövettem azt a hibát, hogy túl sok időt eltöltöttem valamilyen számítógépes skandináv keresztrejtvény-alkotó programot vadászva. Mondanom sem kell, hogy a célomnak megfelelőt nem találtam, viszont elment vele pár óra (annyira, hogy amikor végül kézzel rajzoltam meg a feladatlapot, azzal gyorsabban megvoltam...)
Ezen kívül még jobban készülhettem volna a DST elméleti hátteréből is, mert finoman szólva homályos volt néhány dolog, kérdezni meg minek.

Viszont örülök neki, hogy sikerült előtte otthon elpróbálnom, így az órám legnagyobb hibájára azonnal rájöttem. Túl rövid.

A tanítás

Nagyon izgultam az óra előtt, hogy tetszeni fog-e nekik a téma, a videó, minden eszembe jut-e, amit akarok mondani, hányan lesznek...
Végül tényleg túl rövid lett a mikrotanítás, inkább nanotanításnak nevezném, mert 10 perc alatt lezavartam. DE ez egyáltalán nem zavart, ugyanis a csoport annyira lelkes és együttműködő volt, amit egyáltalán nem vártam volna. Tényleg attól tartottam, hogy ha pl. a fizikusok meglátják a ,,reneszánsz" szót, elkezdenek fanyalogni. Óriási pacsi mindenkinek és köszönöm, mert miattatok éreztem jól magam! Én meg felülvizsgálom a sztereotípiáim.

A kiállásommal úgy érzem, nem volt baj, de ezzel nem is szokott problémám lenni, ezen a téren elégedett voltam magammal.

Szóval erre figyelek legközelebb

 - időbeosztás

 - elpróbálás

 - rugalmasság a tervezés során

 - magabiztosság (és nem csak a tettetése)